Az ipari államok lakosságának kilenc százaléka született külföldön
Kiindulási pontnak szánja új, és átfogó jellege miatt úttörõ tanulmányát az OECD, amely áttekinti a bevándorlók beilleszkedésének folyamatát, jövedelmi, oktatási, egészségügyi, munkaerõ-piaci szempontból, és országról országra nagyon eltérõ helyzetet talál.
Letelepedõben: a bevándorlók beilleszkedésének mutatói 2012 címmel tett közzé vaskos elemzést és adatbázist a párizsi székhelyû Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). A szerzõk rögvest az elején rögzítik: az állampolgárság és a születési hely alapján szokták meghatározni, ki a bevándorló, ám e tanulmány csak az utóbbi adatból indul ki. Igaz, így is okoz nehézségeket a számbavétel, például azon közép-európai tagállamokban, amelyek esetében a határok a múltban változtak. Az állampolgárság félrevezetõ lehet, hiszen a történelmi kapcsolódás miatt sokan megkapták az állampolgárságot, például algériai franciák, az afrikai gyarmatokról visszatérõ portugálok, vagy erdélyi, szerbiai magyarok. A leghelyesebb megközelítés az volna, ha a külföldön született külföldi állampolgárokat tekintenék bevándorlónak, de ehhez nem áll rendelkezésre megfelelõ mennyiségû adat.
E megszorítással is érdekes kötetet tett le elsõsorban a kutatók asztalára az ipari államokat tömörítõ nemzetközi szervezet. Ez az elsõ átfogó felmérés, amely összesen kilenc alkategóriában igyekszik megnézni, mennyire sikeres a bevándorlók integrációja. Nincs olyan ország a 34 tagállam között, amely minden szempontból kiemelkedõ teljesítményt nyújtana ezen a téren.
Az OECD-hez tartozó országokban 110 millió bevándorló élt 2009-10-ben, a teljes lakosság kilenc százalékát képviselve. Tíz év alatt harmadával emelkedett ez az arány. A bevándorlók harmada az Egyesült Államokban próbált letelepedni, a teljes lakosság alig több mint tíz százalékát adva. A bevándorlók tíz százalékának fogadásával Németország a második a sorban.
Forrás és teljes cikk: NOL.hu
Hungarian