Az Eurostat legutóbbi mérései szerint a munkanélküliség szintje minden eddiginél magasabb, 11,6% volt idén szeptemberben az eurozónában. 2008 vége óta – és ez a válság egyik legpusztítóbb hatása – a munkanélküliség folyamatosan növekszik, tavaly ilyenkor még 10,3 %-os volt ez a mutató. Egyes nyugat- és dél-európai országokban a munkanélküliség soha nem látott mértéke és gyors ütemû való növekedése a közhangulatot és a politikusok egy részét az adott országban dolgozó vagy – egyre kisebb számban – dolgozni kívánó bevándorlók ellen fordította. Innen Magyarországról nézve, bár nem vagyunk tagja az eurozónának, illetve elhanyagolható számú bevándorlóval rendelkezünk, mégis tanulságos lehet, hogy a válság ezen vonatkozásait hogyan kezelik illetve hogyan gondolkoznak róla a nyugat-európai és tengeren túli elemzõk, politikusok.

Cecilia Malmström, uniós belügyi biztos és Peter Sutherland, az ENSZ migrációval és fejlõdéssel foglalkozó különmegbízottja közös cikkükben arra az érdekes ellentmondásra hívják fel a figyelmet, hogy míg a bevándorlók elleni érzelmek egyre erõsödnek, a migráció egyre csökken és Európán kívüli térségek felé fordul. Európa jövõbeni versenyképességét veszélyezteti és csökkenti, ha a jól képzett külföldi munkaerõ bevándorlását megnehezítõ szabályozás tovább folytatódik. Pozitív példaként említik Svédországot, ahol a gazdaság jó teljesítménye annak is köszönhetõ, hogy jelentõs összegeket fordítanak a külföldi bevándorlók integrációjára és továbbképzésére.

Sutherland egy korábbi cikkében megjegyzi, hogy a gazdasági válság hatására a külföldi munkaerõ beáramlása mind Európában mind az Egyesült Államokban megtorpant. Számos olyan országban, amelyek korábban évrõl évre egyre több bevándorlót fogadtak, ma a kivándorlással szembesülnek. Ilyen például Spanyolország, amely az ENSZ különmegbízott szerint 2020-ra fél millióval kevesebb emberrel számolhat, holott a válság elõtt évente 700 ezer emberrel nõtt a népessége. A bevándorlásban beállt jelenlegi „szélcsend” azonban Sutherland szerint lehetõségekkel is kecsegtet. Mivel a nyugat-európai gazdaságok az öregedõ társadalmaknak köszönhetõen rá vannak utalva a külföldi munkaerõre, ezzel a lehetõséggel elõbb vagy utóbb számolni kell. A mostani kevésbé intenzív bevándorlási periódusban olyan, a civil társadalmat, munkaerõpiacot és intézményeket felkészítõ intézkedéseket lehet végrehajtani, amelyek könnyebbé tehetik a majdani zökkenõmentes munkaerõ beáramlást.

A világ legfejlettebb ipari országait összefogó Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2012-es migrációs tanulmánya megállapította, hogy bevándorlók a munkanélküliség tekintetében az adott országban élõknél kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. Az OECD tagországaiban is jelentõs mértékben csökkent a külföldi munkaerõ bevándorlása az utóbbi években, de így is 2008 és 2011 között a külföldön születettek között 4 százalékponttal, míg az adott országban születettek között csak 2,5 százalékponttal nõtt a munkanélküliség. A tanulmány megállapítja, hogy a romló gazdasági környezetre és a közvélemény bevándorlókkal szemben tanúsított erõsödõ ellenszenvére válaszul a bevándorlás-politika számos országban szigorúbb lett.

Ian Goldin, az angliai Oxford Martin School igazgatója abbéli aggodalmáról ír blogjában, hogy ha a gazdaságilag fejlett nyugati országok a növekvõ munkanélküliség és az ezt meglovagoló populista hangok hatására becsuknák az ajtót a külföldi munkaerõ elõtt, akkor a negatív hatást nem csak bevándorlók éreznék meg. A fejlett országokban rövid idõn belül munkaerõhiány lépne fel az alacsonyan képezett munkaerõt igénylõ területeken, illetve a gazdaság dinamikája is megváltozna. Goldin a bevándorlókat olyan kockázatot vállaló, kiválasztódáson keresztül esett embereknek írja le, akik többek között az amerikai Szilícium-völgy kezdõ vállalkozásainak felét alapították, de õk adják az amerikai Nobel- és Oscar-díjasok döntõ többségét is. Az elõbbi blogra hivatkozva, Bryce Quillin a Világbank honlapján írt elemzésében különösen Európára tartja veszélyes folyamatnak a bevándorlás megtorpanását illetve megakasztását. Európa az amerikaitól messze nagyobb demográfiai kihívásokkal kell, hogy megküzdjön. Ezt szemléleti a Világbank egyik elemzése, amely arról ír, hogy jelenleg 3,5 ember jut egy 65 éves vagy annál idõsebb emberre Európában. 50 év múlva ez a szám 1,75-re fog csökkenni és ekkor már Spanyolország lesz a föld legidõsebb állama, rögtön utána Olaszországgal és Ausztriával. Ami Kelet-Európát és a volt szovjet tagállamokat illeti az elemzés szerint a következõ húsz évben ezekben az országokban fog leginkább jelentkezni a társadalmak elöregedésének folyamata, olyannyira, hogy a tanulmány elõrejelzése szerint ez a régió elõbb lesz elöregedõ, minthogy gazdaságilag tehetõssé nõjje ki magát.

Goldin egy, a London School of Economics honlapján megjelent írásában Ed Miliband bevándorlással kapcsolatos kijelentéseire reagál. A maga is bevándorló családból származó Munkáspárti elnök Miliband azon kijelentésével száll vitába, mely szerint a kelet-európai vendégmunkások letörték a béreket és csökkentették az angolok elhelyezkedési lehetõségeit a munka világában. A külföldi bevándorlás Goldin szerint olyan téma, amirõl nyilvános vitát kell folytatni akár a politikusokkal is, hiszen nem mindenki számára világosak az összefüggések, ezért a populizmusnak is kiváló táptalaja lehet az, hogy míg a bevándorló vendégmunkások által létrehozott gazdasági elõnyök idõben csak késõbb válnak az egész társadalom számára világossá, addig a kapcsolódó költségek már rövid távon és lokalizálva jelennek meg.

Forrás: http://hazaeshaladas.blog.hu/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.